Hangyàkrol àltalàban

1. Àltalàban a hangyàkrol:

Hangya anatómia:

A hangyák teste három fő részre tagolható: fej, tor, potroh. Három pár lábuk a torhoz csatlakozik. A fejükön található rágó szájszervük, összetett szemeik és csápjaik. Összetett szemeik számos lencséből állnak, amelyek lehetővé teszik, hogy kiváló mozgásérzékelésük legyen. A csápok az ízlelésben, szaglásban, tapintásban és hallásban játszanak fontos szerepet. A potrohban található a gyomruk és a végbelük. A hangyáknak nincsen tüdeje, így ők is, ahogy a legtöbb rovar, a potrohukon keresztül lélegeznek, ún. tracheák, vagyis légzőnyílások segítségével. Az oxigén ezeken a potrohon található apró lyukakon áramlik be, majd a szén-dioxid távozik ugyanezeken a lyukakon. Ereik nincsenek. A szívük egy hosszú csőszerű szerv, ami színtelen vért pumpál a fejből a potrohba, majd onnan vissza a fejbe. Ez a vér majdhogynem kibéleli a hangyák testének belsejét, amit aztán a szívük beszippant és újra kipumpál. A hangyák idegrendszere egy hosszú idegszálból áll, amelyből leágaznak kisebb idegrostok, amelyek a többi testrészbe vezetnek.
Normál esetben a legtöbb hangyafajnál 4-6 hét amíg a petéből kifejlett dolgozó lesz. Minél nagyobb hangyákról van szó, ez annál hosszabb ideig tart. A Camponotus vagus és Camponotus ligniperda majorjai akár 2-2,5 hónapig is fejlődhetnek mire kikelnek. Ez az időszak rövidíthető, ha hangyáinkat magasabb hőmérsékleten tartjuk, ekkor ugyanis felgyorsul az anyagcseréjük (így a tápanyagigényük is!). Ez azonban nem működik a végtelenségig, 30 fok fölött már a boly elhúzódhat a hűvösebb sarkokba, illetve akár a peték is megéghetnek. Néhány fok elegendő, már az is látványos változást hoz.